"Az egész világ az otthonom!”-Interjú a Sárga ruhás Lánnyal/„The world is my home!”-An interview with the Girl in the yellow dress
2015. január 27. írta: Travelguide.Csilla

"Az egész világ az otthonom!”-Interjú a Sárga ruhás Lánnyal/„The world is my home!”-An interview with the Girl in the yellow dress

For English please scroll down

Mai interjúnkban Ritával beszélgetünk arról, hogy milyen azt az életet élni, amelyiket szeretnénk.

10300970_345277202312569_1711496841565553861_n.jpg

 Forrás/Source: A sárga ruhás lány

„Nincs otthonom. Mert nem is lehet csak egy otthonom, hiszen az egész világ az otthonom!”

Kérlek mesélj egy kicsit magadról!

Személyi asszisztensként dolgoztam egy tanácsadó cégnél. A munkámmal nem volt semmi baj, de az életemet nem éreztem a sajátomnak. Úgy éreztem, hogy azért dolgozom, hogy fenntartsak egy olyan életet, amire nincs is szükségem. Többször kaptam azon magam, hogy bámulok ki az ablakon és nézem a felhőket.

Így kezdődött a nagy kaland?

Igen, arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne ezt egy mezőn tenni mondjuk a fűben heverészve. És az is rossz volt, hogy nem utazhattam sose annyit, amennyit szerettem volna, mert mindig haza kellett menni. Holott így is többet utaztam, mint mások körülöttem. Csak ez nekem nem volt elég. Azt láttam magam körül, hogy az emberek beleragadnak egy olyan életbe, amiben nem boldogok. Nem feltétlenül azt a munkát csinálják, amit szeretnek, hanem olyat, ami mondjuk jól fizet vagy kényelmes. Amikor rájöttem, hogy én is ezt csinálom, akkor eldöntöttem, hogy változtatok. Én másképp szerettem volna élni. Olyan dolgokat tenni, amiket szeretek és annyi ideig, amíg szeretném.

Az első lépés tehát az elhatározás volt. És a második?

Sokáig nem mertem megtenni a kezdő lépést, hiszen ha eladom a lakásom, akkor már komollyá válik a dolog. Nyilván féltem tőle, de mégis ezt választottam, mert tudtam, hogy ha nem teszem meg, egész életemben bánni fogom. És ha nem sikerül, legalább megpróbáltam, és a régi életembe bármikor visszamehetek. 

Hogyan fogadta a családod a terveidet?

Amikor legelőször említettem nekik, hogy mit szeretnék, nem hittek nekem. Nem hitték el, hogy komolyan gondolom. Próbáltak meggyőzni arról, hogy a lakásomat meg kellene tartanom. Aztán amikor látták, hogy valóban megteszem, akkor a szüleim azt mondták, hogy ha így vagyok boldog, ők támogatják a döntésemet és elengednek, bármennyire is nehéz. Nekem ez nagyon sokat jelentett. A testvérem kezdettől fogva támogatta a döntésemet és hitt bennem.

A lakáseladás az utazás fedezése miatt volt fontos, vagy egyszerűen meg kellett szüntetned a bizontságot adó otthont ahhoz, hogy el tudj indulni?

A lakás sosem jelentett számomra biztonságot. Talán az elején egy darabig. De azóta sok minden változott bennem. Szerettem, jó volt, hogy van, de sokszor nyűgnek éreztem. Megkötött. Mivel volt rajta hitel, nem mozoghattam szabadon. Kiadni nem érte volna meg. Nem szeretem az állandóságot, de erre csak később jöttem rá. Ez abban is megnyilvánult, hogy többször volt olyan gondolatom, miközben Budapesten bicikliztem, hogy milyen jó lenne itt vagy itt élni. Például más kerületekben. Ha albérletben laktam volna, könnyebben mozoghattam volna. Csak úgy tudtam felszabadítani magam és rálépni a saját utamra, ha eladom. Persze amikor ki kellett költöznöm és nem volt hova mennem, az nagyon rossz volt. De elengedtem. A biztonságot az önmagamba vetett hit jelenti számomra, nem egy lakás.

Mennyit kell készülni egy ilyen útra? Te milyen gyorsan lettél kész?

Az előkészületek nem vettek nagyon sok időt igénybe. Oltás nem kellett (egyébként sem vagyok nagy híve ezeknek), intéztem bankszámlát, biztosítást, vízumot, vásároltam szükséges dolgokat és a weboldalt kellett gyorsan megcsinálni, amihez szakértő kezeket kaptam egy profi szakember személyében. Az időm nagy részét igyekeztem a barátaimmal tölteni.

Nem féltél egyedül útra kelni?

Ez az, amitől a legkevésbé tartottam.

Miért pont Ázsia?

2011-ben jártam először Ázsiában és azonnal magával ragadott. Úgy éreztem, hogy nekem itt dolgom van. Most épp azt keresem, hogy mi is lehet az.

Pontosan hány napja is vagy úton? Most éppen hol vagy?

Éppen 90 napja. Jelenleg Vietnámban vagyok.

Találkozol magyarokkal az út során?

Az első két és fél hónapban nem találkoztam. Pontosabban más utazókkal nem. De olyan magyarokkal igen, akik az adott országban éltek, hiszen segítettek nekem szállással kapcsolatban. Kínában például egy nagyon kedves barátomnál laktam a kint töltött időm egy részében, akit jó sok éve nem láttam. Legelőször a Fülöp-szigeteken találkoztam egy magyar fiúval. Nagy élmény volt. Véletlenül akadtam rá a hostelben. 

Mi volt az eddigi legkülönlegesebb élményed?

A Himalájában kirándultam egyedül. Csak én és a hegyek. Meg a folyó zúgása. Meg egy-két jak. Valami olyasmit éreztem, hogy jó helyen vagyok, különösen nehéz melegség öntött el és azt éreztem, hogy akár meg is halhatnék most. Nem féltem semmitől. Mérhetetlenül szabadnak és boldognak éreztem magam. Hangosan kiáltoztam a világnak a világ tetején. Nagy erők szabadultak fel bennem akkor. Az ottani hegyeknek különös ereje van. Most is beleborzongok, ha rágondolok. Annyira tökéletes pillanat volt.

Mi az, ami hiányzik itthonról?

A túró rudi!

Mikor jössz haza?

Erre nem tudok válaszolni. :)

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretném bejárni Ázsiát szép nyugodtan.

Köszönöm Rita!

Az interjú teljes szövege szerzői jogi védelem alatt áll. Engedély nélküli publikálása, felhasználása tilos és jogsértő.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!

A sárga ruhás lány mindennapjait itt követhetitek nyomon.

Élményeiteket, kalandjaitokat, fotóitokat megoszthatjátok velünk (és mindenkivel)! Beszámolóitokat a travelguide.hungary@gmail.com email címre várjuk.

***

„I have no home, because I can’t have only one. The whole world is my home.”

In this interview we are talking with Rita about what it feels like to live the life that she likes. 

10885040_391038054403150_2615681430876240473_n.jpg

 Forrás/Source: the Girl in the yellow dress

Please tell me a little bit about yourself.

I worked as a personal assistant at a consulting company. It was good, but I felt it’s not what I wanted to do with my life. I was maintaing a life, something I didn’t need. Several times I just stared out of the window and watched the clouds.

So this is how the big adventure started?

Yes. I thought how great could it be to watch the clouds from outside, on a field. Luckily I travelled more than others, but I couldn’t travel as much as I wanted as I always had to go home. I looked around and realized that people get stuck in a life, which they don’t really like. They don’t do what they would like too which makes them happy, but work to earn more money. When I realized that I do the same, I decided to change my life.

The first step was the decision. And the second?

For a long time I did not dare to take the first step, because if I sold or rented out my apartment, the situation become serious. It was frightening, but I chose this way, because I knew that if I didn’t, I would regret it my whole life. If I fail, I still can return to my old life.

How did your family reacted to your plans?

When I mentioned them for the first time, they didn’t believe me. They didn’t believe that I was serious. My parents tried to persuade me to keep my apartment. But once they saw that I was really going to do it, they started to support me. My parents said, if I will be happy, they’ll let me go, even if it’s so hard. It really meant a lot.

Did you sell your apartment only for material reasons, or it was also important to your soul? (I mean the feeling of safeness)

The apartment was never meant to be a safe haven for me. It was good, I liked it, but it was also a burden. Several times when I was riding a bicycle in the streets of Budapest, I thought, how good it could be to move somewhere else. Of course, when I had to move out from my apartment, and there was no place where I could go, it was really bad. Safeness is a trust in myself, not just in an apartment.

How much time does it take to prepare for such a journey?

Not so much. I didn’t need any vaccinations, I opened a bank account, I needed insurance and the visas, I bought some necessary things and last, but not least, I needed a website. During this time I tried to spend as much time as I could with my friends.

Isn’t it frightening to travel alone?

This is the last thing that is frightening for me.

Why Asia?

Since the first time I was in Asia in 2011, I was immediately captivated by it. I felt I have things to do there. Now I 'm trying to find what could it be…

How many days are you travelling for? Where are you now?

For 90 days. At the moment I’m in Vietnam.

Have you met with any other Hungarians along the way?

In the first two and a half months I didn’t meet with Hungarian travellers, but I met with some Hungarians who are living in that country. They helped me a lot to find accommodations. For example in China I stayed with one of my good friends, who I hadn’t seen for a long time. In the Philippines I met with a Hungarian guy by accident in a hostel. It was a pleasure.

What was your most extraordinary experience up to this time?

The Himalayas excursion alone. Just me and the mountains. (and some yak :) ). I knew that I was in the right place and it was a really good feeling. I felt even I could die here, because I wasn’t afraid. I felt carefree and happy. I felt the power of the mountains and I started to whoop on the top of the world. It was so perfect moment.

What is missing from home?

Túró rudi (Hungarian chocolate bar composing of a thin outer coating of chocolate and an inner filling of curd).

When will you come back?

I can not answer this question :)

What is your plan for the future?

I would like to travel around Asia and experience everything.

Thank you Rita!

© Copyright of Travel Guide Hungary and the Girl in the yellow dress. 2015. All rights reserved.

Follow us on Facebook.

A bejegyzés trackback címe:

http://travelguidehungary.blog.hu/api/trackback/id/tr207107249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.