Több ízben vettünk már részt teljesítménytúrán, ezért úgy gondoltuk, ideje meghódítanunk a Naszályt is. Gyönyörű, ahogy 652 méteres legnagyobb csúcsával kiemelkedik Vác mögül.

Térkép alapján nem tűnt vészesnek a több, mint harminc kilométeres gyalogtúra, aztán hamar rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű…Kiválasztottam a nagyon kényelmes bakancsomat a feladatra, de kiderült, hogy csak az első másfél órában volt kényelmes. Mindkét lábamat három-négy helyen feltörte, menni sem igazán bírtam benne, úgyhogy úgy döntöttem, fel biztos nem adom, megyek inkább mezítláb. Illetve zokniban. Két útitársam jót mulatott rajtam, amikor ráléptem egy-egy hegyes kőre, aztán már egész jó lett, amikor ujjnyi vastag sárréteg keletkezett a zoknimon.

A Dunakanyarra nyíló látvány nagyon impozáns, de bevallom annyira elfáradtam a cipő nélküli gyaloglásban, hogy alig vártam, hogy vége legyen az útnak. Egész nap meneteltünk, késő délután volt, amikor megérkeztünk a célállomásunkhoz. Ott kiderült, hogy nincs ám vége, még vár ránk a Gyadai Tanösvény bejárása is, utána lehet enni-inni, pihenni. Úgy döntöttem, hogy ha már eddig végigcsináltam, ezután is menni fog. Felhúztam a bakancsomat, mert már jobban sajgott a talpam, mint ahogy a hólyagjaim fájtak, és szó nélkül továbbindultam a többiekkel.

Nem bántam meg azt a plusz öt kilométeres kört, amit a tanösvényen megtettünk, mert valóban nagyon érdekes és egyedülálló. A mocsári híd és a függőhíd szerintem külön dicséretet érdemel.

Nagyon szép túra volt, máskor is bevállalnám, de csakis túracipőben…

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!

A cikkben szereplő összes tartalom (szöveg és képek) szerzői jogi védelem alatt áll, melyek engedély nélküli publikálása, felhasználása tilos és jogsértő.

Élményeiteket, kalandjaitokat, fotóitokat megoszthatjátok velünk (és mindenkivel)! Beszámolóitokat a travelguide.hungary@gmail.com email címre várjuk.