For English please scroll down

Imádok mindent, ami olasz. Rajongásom e stílusos, életvidám, hangos és hebrencs nemzet iránt összefügg a történelem szeretetével, s minthogy a múlt emlékeiben az ország szintén nagyon gazdag, tökéletes hely számomra. Első római vakációmra 2010 februárjában került sor, amiről akkor még nem tudtam, mennyire jó választás volt. Ebben az időszakban a repülőjegy ára nevetségesen alacsony, a szállásválaszték bőséges, az idő pedig verőfényes, 20 fok feletti – persze ez valószínűleg nem garantált. A két-háromnapos városlátogatásokra jellemző feszített tempóban rohantam végig a kötelező látnivalókon, de az élmény így is maradandó volt. Miután szertartásos keretek közt bedobtam a magam kis érméjét a Trevi-kútba, cseppet sem lepődtem meg, hogy rövid időn belül megint Rómába vezetett az utam.Nem először lenni valahol nagyon hasznos tud lenni. Nem nyomja az ember vállát teher, hogy még hátra van ez meg az, vagy még nincs fényképem erről meg arról. Ilyenkor nincs baj, ha nem keresek fel újra minden útikönyv által előírt látványosságot. Persze én azért igyekeztem legalább egy pillantást vetni mindenre, de már csak kívülről, amivel rengeteg időt spóroltam meg. Az ember indulás előtt általában megfogalmazza magában utazása célját; az enyém most az „elvegyülés”, és a jó értelemben vett céltalan bolyongás volt.Az útikönyvben szereplő top 10-es „Mit ne tegyünk” lista első pontját megszegve testvéremmel augusztusban indultunk útnak, aminek következményeit azonnal megtapasztaltuk; tömeg és forróság mindenhol. Még a Villa Borghese árnyékot adó fái közt sétálva is óránként fél liter San Benedetto-t fogyasztottunk el 4 euróért, ami nem volt túl gazdaságos. Félve ugyan, de a közkutak felé kezdtünk kacsintgatni – szerencsére a víz iható! Mivel sok tervünk volt a rövidnek tűnő (és a valóságban még rövidebb) két és fél napra, Róma ikonikus műemlékeinél nem töltöttünk sok időt. Órák helyett pár percre ültünk le a Spanyol-lépcsőnél, és csak elsiettünk II. Viktor Emánuel nagy, fehér, habos tortája, azaz emlékműve mellett, ami felülről úgy néz ki, mint egy írógép. A rómaiak (állítólag) legjobban utált építménye egészen nagyszabásúra sikeredett a maga nemében, nekem mindig is tetszett egy kicsit.

A tájékozódás a városban könnyű, és egyébként is; bármerre indulunk, mindenhol belebotlunk valami érdekesbe. Érdemes buszozni és metrózni, főleg, ha nincs sok időnk, mert gyakorlatilag minden megálló egy-egy látnivaló. Kulcsfontosságú továbbá a megfelelő, központi helyen fekvő szálláshely kiválasztása; a miénk egy kis téren volt, a Santa Maria Maggiore templommal szemben, közel a pályaudvarhoz, ahova beérkezik a vonat a reptérről. Innen indultunk megnézni Ostiát, Róma tengeri kikötőjének maradványait, ami elég távol van a központtól ahhoz, hogy ne legyen tömeg, különösen, ha késő délután, zárás előtt látogatjuk meg. A másik előre kiszemelt látnivaló a Máltai Lovagrend kulcslyuka volt. Talán mindenkinek egyértelmű rajtam kívül, hogy mit kell keresni, de én valamiért azt hittem, ez egy fizikailag nagy dolog lesz. Nem, a kulcslyuk normál méretű. Viszont átnézve rajta a látvány egyáltalán nem hétköznapi!Rómában eltévedni nem nagyon lehet, nekünk is csak egyszer sikerült, amikor a Trevi-kutat kerestük 2010-ben. Tíz percig türelmetlenül köröztünk a környező szűk utcákban, míg végül az egyre hangosodó csobogás - majd erőteljes zúgás - útbaigazított minket. A 18. századi hatalmas barokk szökőkút tényleg monumentális látvány, „csúcsidőben” viszont élvezhetetlen. Érdemes visszamenni este, vagy kora reggel, amikor jóval kevesebben tolonganak körülötte, akkor talán van esély a közelébe férkőzni (Legalább a kötelező teendő elvégzéséig :)).

A zsúfoltság sajnos a város minden részére jellemző. Róma több millió látogatót fogad évente, így érthető a tömeg a Colosseumnál, kínai turistacsoportok kígyózó sora az Igazmondó szájnál, nem is beszélve a Vatikáni Múzeumról, ahová igen csak korán kell érkeznünk, ha szeretnénk bejutni. A Bocca della Veritá fényképezése egyébként rendkívül profi szinten koordinált. A szabály egyszerű: egy turista, egy fotó. Ismétlésre nincs lehetőség. Már a várakozás alatt felszólítanak minket, hogy készítsük elő a fényképezőgépet (érdemes a kompozíciót is előre kitalálni). Amint sorra kerülünk, az alany a faragott kőkorong elé ugrik, a fotós kattint és a felügyelő hölgy máris a kijárat felé tessékel minket. Még hogy az olaszoknál minden lassan megy!

Felesleges elhatározni, hogy valami olyat fogunk csinálni, amit mások nem, mert a város minden négyzetcentiméterét birtokba vették a turisták; minden eldugott kis kávézót felfedezett már valaki, minden ígéretesnek tűnő kilátóponton fotózkodtak már. Egy dolgot azért tehetünk; belekóstolhatunk a dolce vitába a magunk módján. Az ismert mondást követve elég hamar felvettük a ritmust, sőt, mi igazítottunk útba másokat. Eszembe jut apukám régi története arról, hogyan szólították meg a római metróban harminc évvel ezelőtt útbaigazítást kérve, és mennyire meglepődtek, amikor kiderült, hogy ő bizony folyékony nyelvtudása ellenére sem olasz, hanem turista.

Íme néhány alapszabály kezdő elvegyülőknek; pultnál rendelt étellel-itallal nem ülünk le. Ha mégis így teszel, számíthatsz rá, hogy a pincér felhúzza a szemöldökét és megvető pillantások között faképnél hagy. Ne kérj parmezánt a seafood pastádra! Az egyik legszentebb dolog az olasz gasztronómiában, hogy a sajtot és a tenger gyümölcseit soha nem keverik. Ezen kívül kímélj meg egy olaszt attól, hogy végignézze, ahogy késsel és villával felvágod a spagettidet. Kávét (kivéve a reggelit) szigorúan csak az étkezés lezárásaként, de semmiképpen sem közben fogyasztunk Olaszországban. Mindezek mellett ne várd, hogy a dolgok menetrend szerint történjenek; mert van egyszer az idő, és van az olaszországi idő, ami teljesen más dimenzióban pereg. Mi az, amit kifejezetten szabad? Például pizzát reggelizni. Bevallom, a pizza nekem nem jött be, de a tészták, bruschetták és az igazi olasz kávé íze várakozáson felüli volt. Szabad továbbá piacon vásárolni. Róma tradicionális piaca, a Campo de Fiori kiváló hely a friss és természetes alapanyagok beszerzésére. Szabad pár szót olaszul elmondani, hevesen gesztikulálni, ráérősnek lenni, és a tiramisut sz-szel ejteni.

In Bocca al Lupo! – Sok szerencsét! :)

Költségvetés: Repülőjegy: Fapados légitársasággal téli időszakban akár 15 ezer Ft-ból is kijöhet egy oda-vissza jegy, főszezonban kb. 50 ezer Ft. E fölött nem érdemes megvenni, hacsak nem sürgős az utazás. Szállás: 3 éjszakára 40 ezer Ft/fő.

Zsebpénz: 3 napra 30-50 ezer Ft (A belépőjegyek drágák!)

A látnivalókra szánt napok száma: 2, de inkább 3.

Kötelező: Colosseum, Trevi kút, és legalább egy igazi olasz kávé elfogyasztása

Extra tipp: A Máltai Lovagrend kulcslyuka, Ostia Antiqua - Róma tengeri kikötője

(Jelenleg a Trevi-kút és környéke felújítás alatt áll, a Colosseum pedig fel van állványozva!)

A cikkben szereplő összes tartalom (szöveg és képek) szerzői jogi védelem alatt áll, melyek engedély nélküli publikálása, felhasználása tilos és jogsértő.

Élményeiteket, kalandjaitokat, fotóitokat megoszthatjátok velünk (és mindenkivel)! Beszámolóitokat a travelguide.hungary@gmail.com email címre várjuk.

***

I adore everything that is Italian. My enthusiasm for this stylish, cheerful, scatter-brained and loud nation is associated with the love of history, and as the country is particularly rich in memories of the past, it’s a perfect place for me. My first holiday in Rome was in February 2010 and I didn’t know how good a choice it was. In this period of the year flight tickets are incredibly cheap, there is a wide choice of accommodation and the weather is at about 20 degrees - of course, this is not always guaranteed. It was a three-day trip and we ran through the city, but the experience was so enduring. After I threw my little coin into the Trevi Fountain I wasn’t surprised at all that within a short time my way led to Rome again.To be somewhere not for the first time, can be very useful. There is no pressure that you have to see everything and take pictures of it all. Of course I tried to take a look at everything, but just from the outside, which saved a lot of time. People usually plan their itinerary before departure. My goal was to mingle with people and just walk around without any concrete destination.

With breaking the first rule of the guidebook’s Top10 „What not to do” list, my sister and I travelled in August. We realised the consequences immediately due to the heat and the mass of people everywhere. Even by walking in the shadow of the Villa Borghese’s trees, we drank a glass of San Benedetto for 4 Euros every half an hour, which wasn’t really economical. First we feared to use the public drinking taps, but luckily the water was safe to drink! We had a lot of plans for the apparently short (and in reality even shorter) two and a half days, so we didn’t spend much time at Rome's iconic monuments. We sat just for a couple of minutes at the Spanish steps, and hurried past Victor Emmanuel II’s huge, white, foamy cake, namely his monument, which looks like a typewriter from above. The Romans (supposedly) most hated building is quite a monumental attraction yet, I have always liked it.Orientation in the city is easy, and wherever you go, there is something interesting to be found. It’s worthwhile to use the public transport, especially if you don’t have much time, because there is an attraction at every stop. It is also important to choose the right, centrally located accommodation. Ours was in a small square, opposite the church of Santa Maria Maggiore, near to the railway station, where trains and buses arrive from the airport. From there we started to look at the remains of Ostia, Rome's port, which is far enough from the centre to avoid crowds, especially if you visit it in the late afternoon, before closing. The other picked on attraction was the keyhole of the Knights of Malta. Perhaps it is clear for everyone else what to look for, but for some reason I thought I was looking for something physically big! No, the keyhole is a normal size, but the view by looking through it is not ordinary at all!You can’t really get lost in Rome, we managed it only once, when we looked for the Trevi Fountain in 2010. The huge baroque fountain from the 18th century is quite an amazing spectacle, but not in the „rush hours”. It’s worth going back in the evening or in the early morning, when there are much less people.

Overcrowding is unfortunately typical in all parts of the city, as Rome receives millions of visitors in every year. The crowd at the Colosseum and the snaking line of Chinese tourist groups at the Mouth of Truth is understandable, not to mention the Vatican Museum, where you have to arrive really early, if you want to get in. Taking photos of the Mouth of Truth is professionally coordinated. The rule is simple: one tourist, one photo. Visitors prepare their camera while they are waiting in the queue (it’s also worth to find out in advance the composition). When ready to take your one photograph, the visitor has to jump in front of the carved stone, take your picture and a supervisor is immediately leading you to the exit. And people say, everything goes slowly in Italy!It is unnecessary to decide to do something that others won’t be, because every part of the city is owned by the tourists. Though there is one thing that you can do. You can get a taste of the dolce vita in your own way. We also followed the well known proverb and tried to behave like the Romans. I remember my father’s old story, when he was asked for help in the subway in Rome, and the tourists thought he is local, as he spoke Italian fluently.

Here are some basic rules for starters; do not sit down with meals and drinks that you ordered at the counter. If you do that, you can expect the waiter’s scornful look. Do not ask for parmesan onto your seafood pasta! One of the holiest things in Italian gastronomy is that they never mix cheese and the fruits of the sea. Be prepared for an Italian to stare at you if you use a knife and fork to eat spaghetti. To drink coffee (except the breakfast) is strictly allowed at the end of the meal, but certainly not during eating. In addition, do not expect things to happen according to the schedule, because there is time and then there is Italian time, which flows at a completely different dimension. What you are allowed to do? For example, eating pizza for breakfast. I didn’t like the local pizza actually, but the pastas, bruschettas and the taste of the real Italian coffee were beyond my expectations. It is also allowed to buy these things on a market. Rome’s traditional market, the Campo de Fiori is a perfect place to buy fresh and natural ingredients. Furthermore it is allowed to speak a few words in Italian, make gestures and be relaxed.

In Bocca al Lupo! – Good luck! :)

© Copyright of Travel Guide Hungary, 2015. All rights reserved.